Ezt gondold át, mielőtt fűzfát ültetsz!

A szerelemnél szokták azt mondani, hogy idővel pont abból a tulajdonságából ábrándulsz ki a másiknak, amibe beleszerettél. Hát, így jártam most én az udvarunkon található fűzfákkal. Amikor először megnéztük a leendő házunkat, lenyűgöztek a hatalmas fűzfák. Mondtam is a néninek, hogy világéletemben azt szerettem volna, ha van az udvarunkon egy óriási fűzfa, aminek az árnyékában el lehet rejtőzni nyáron a nap elől. Akkor még nem sejtettem, hogy megválunk tőlük…Ha fűzfát szeretnétek, érdemes mérlegelni, és őszinte véleményeket kérni olyanoktól, akiknek van. Nem fogom feladni, nem mondok le róla, csak egy kis időre, amíg nem alakul ki a teljes kép, hogy is fog kinézni az udvarunk!

Az udvaron három fűzfa állt, és mikor beköltöztünk,

boldogan metszegettem az alját, hogy ne lógjon rá a kocsira, illetve, hogy mi is kényelmesen elférjünk alatta. Gondolhatjátok, mennyire élveztem a 2. emelet után, hogy kiszabadultam újra! Próbáltam amolyan tépett fazont adni neki, olyan kis természetest, mert az egyáltalán nem tetszik, amikor totál egyenesre nyírják le.

Sokat nem élvezhettünk az árnyékot adó tulajdonságából, mert nyár végén költöztünk.

Nagyon jó érzés volt minden reggel gyönyörködni benne, amikor kinéztem az ablakon. Aztán jöttek a hidegebb idők, el is kezdett jobban potyogni a levele, és mindent beterített. A kocsival máshová nem tudtunk állni, így minden reggel a szélvédőt takarítani kellett. Nem győztük összesöpörni a három fa leveleit, ráadásul az ereszcsatorna eldugult tőle, nem nőtt alatta rendesen a fű, mohásodott a fal, mert alig kapott napot, és a villanyvezetékbe is belelógott már, a kiálló gyökereiről ne is beszéljünk, ugyanis elég jól kitüremkedtek már.

Mérlegelnünk kellett, hogy mi a fontosabb, és be kellett látnom, sajnos csak az szólt mellettük, hogy jól néztek ki.

Úgy döntöttünk, megválunk tőlük,

mert aztán a kocsibeállót is ide gondoltunk megtervezni, és egy kis sufnit, ez adott lökést. A fákat kivágták, most következik a tereprendezés. A kert végébe húzták ki a hatalmas gyökereket, és akkor jött a megvilágosodás, hogy oda pont jó lesz majd egy fűzfa. Hátrafelé nagyon nagy a kertünk, oda idővel majd úgyis szeretnénk még fákat, így ott helyet kaphat egy fűzfa is, ami jó nagyra megnőhet, és alatta lehet egy asztalka padokkal, ahol nyáron megpihenhetünk a kerti munka közben. Így meg is nyugodtam, mert nagyon fájt a szívem értük.

Biztos vagyok benne, hogy nemsokára lesz helye egy szép fűzfának a kertünkben, és már tudni fogjuk, hogy mivel jár a gondozása, és nem fog nehézséget okozni! Azért Csilinek ez az állapot is bejött, de az ágak közé is szeretett felmászni.

Most ott tartunk, hogy a fűzfák helyén elkezdtük kiásni az alapot a murvának, ahol majd a sufni és a kocsibeálló lesz, és ezzel a földdel töltögetjük az udvar másik felét, mert ott elég egyenetlen a talaj.

Lassan haladunk, mert itt van a konyhakert, amire szintén oda kell figyelni, és egyéb más dolog is van, amit közben csinálunk, de rettentő jó érzés, hogy olyan lesz, amilyet mi szeretnénk.

A bejegyzés saját fotókat tartalmaz.